Az elmúlt húsz évben a pszichológia kinyitotta a kapuit és jobban elérte az embereket, de még mindig vannak olyan társadalmi csoportok, ahol úgy válik, pszichológushoz a bolondok járnak.
A fővárosban élők már viszonylag jól állnak, náluk inkább a műszaki területen dolgozók körében látom, hogy túl megfoghatatlan számukra maga a pszichológia (mellébeszélésnek tartják, mivel nincsenek tisztában a mérési alapjaival).
Vidéken mind az értelmiségi réteg, mind a lakosság nagy része úgy láttam, inkább a külső megítéléstől fél. Volt, hogy ismétlődő pánikroham esetén sem ment el valaki szakemberhez, nehogy megszólják.
Sokan abban bíznak, hogy a bajuk megoldódik magától… De tényleg így van?
Idehaza nagyon alacsony a tudatosság a pszichés jóllét kapcsán. Nincsen mentálhigénés megelőzés, nincs benne a családi mintában sem, hogy igenis ez olyan, mint egy vérvétel. Sőt, a szülők gyakran nem akarják elvinni a segítséget kérő kamaszukat.
Amikor egyáltalán felmerül, hogy pszichológushoz kéne menni, akkor már szinte késő, kialakult a súlyosabb gond.
Az első felmerülés után is általában évekbe telik, mire az illető tényleg el is megy. Akkor, amikor már teljesen tarthatatlan a helyzet, a mindennapi élet elviselhetetlen. De ekkor már elmélyültek a problémák, rögzültek a túlélés érdekében tett pótcselekvések. Pedig minél korábban sikerül felismeri egy gondot, annál könnyebb, rövidebb és olcsóbb megoldani.
Nemcsak pszichológushoz lehet menni, sőt, nem is itt kellene kezdeni…
A mentálhigénés ellátás nagyságrendekkel szélesebb. Most leegyszerűsítem, de nagyjából ezek a szintek léteznek:
- life coachig, önismereti csoportok, pszichodráma, egyéb módszerspecifikus alkalmak –> ezek életvezetési elakadásoknál, vagy területek felderítésére és gyógyítására jók.
- pszichológus (egyéni vagy csoportos módszer)–> itt már súlyosabb a helyzet, de ők is még az egészségesekkel foglalkoznak, hogy ne legyen még nagyobb probléma. Ezek gyakran már hosszabb kezelést igénylő foylamatok.
- szakpszichológus –> ők a mélyebb elakadásoknál, traumáknál, ill. mentálhigénés betegségek kialakulásánál, szinten tartásánál vannak jelen. Ezek kezelése évekig tarthat.
- pszichiáter –> a súlyos mentálhigénés problémákkal foglalkoznak, és gyógyszereznek, akár a kliens egész életében
Sokan azért nem kérnek „segítséget”, mert ez nem fér bele az énképükbe, ők igenis jól tudják vezetni az életüket…
Azonban a mentálhigéné nem erről szól. Valójában nem „segítséget kérsz”, hanem szervizelsz…
Ezt a műszaki területen dolgozóknak a kazános hasonlattal szoktam elmagyarázni. Vidéken a kazán az, ami örök probléma, így szinte mindenkinek van tapasztalata vele.
Miért menj idejében pszichológushoz vagy egyéb szakemberhez?
Tegyük fel, hogy nem lelked van, hanem kazánod…
Van, hogy a vadiúj kazán szériahibás. Ettől még működik, de folyamatosan figyelni kell. Pl. nem jó ötlet ráengedni a szokásos víznyomást, csak a felét és úgy működik jól.
–> Ilyen az, ha valaki mentális betegség hajlamát örökli. Ez egy rossz genetikai lottó, de nincs veszve minden.
Sokan amúgy nem tudják magukról ezt az örökséget, csak azt élték meg, hogy ócska gyerekkoruk volt, szeretetlen vagy életképtelen szülővel. Pedig lehet, hogy ő is kezeletlen beteg volt, azért volt nehéz mellette az élet.
Előfordul az is, hogy a szülő amúgy egészséges az idegrendszert tekintve, de olyan kezeletlen traumát hordoz, ami kihat az életére.
Ha mentális betegség (nem túl erős) hajlamával születik valaki, de szeretőbb, védettebb környezetben él, akkor lesz egy kis hullámzás a viselkedésében és érzéseiben, de köszöni, éli az életét. Lehet, soha nem váltódik ki a súlyosabb szint.
Viszont, ha negatív környezetben nő fel, vagy olyan életesemény jön, amit más átvészel, őt megboríthatja, kiváltódhat a mentális betegség vagy súlyosbodhat. Az egész életút során jó lenne szakmai támogatás.
*
Van, hogy a kazánt eltömíti a salakanyag. Jobb esetben van mellette mágneses iszapleválasztó, ami sokáig segít, ha néha kiürítik. Időnként egy nagyobb rendszertisztítás is kell. Ha a kazán fura hangot ad, vagy koszos a benne keringő víz, érdemes idejében szerelőt hívni. Jóval olcsóbb megelőzni a bajt, mint megvárni.
A léleknek ilyen trutyi a sok stressz, a kisebb negatív események. Nincs semmi nagy dolog, de gyűlik a kosz.
A barátok, család olyan, mint az iszapleválasztó, segítenek a szeretetükkel kitisztítani a rendszert. (Aki egyedülálló, kevés jó baráttal, pont ezért még veszélyeztetettebb.)
De a barátok nem mindenhatók. Ha elindul a kiégés, a kisebb-nagyobb depresszív érzések, vagy bármilyen testi tünet megjelenik, az egy fontos jelzés arra, hogy sürgősen foglalkozni kell vele. Nem, sajnos nem múlik el magától, ahogy a kazán sem javul meg csak úgy.
A léleknek van öngyógyító képessége, ez igaz, de sokszor az ember inkább csak a tünetet szeretné elnyomni, és ez egy tévút. Ilyenkor jelenik meg az ivás, túlevés, munkamánia, segítő szerepbe rekedés, egyéjszakás kalandok hajszolása, stb. Ezek önnyugtatások, vagy figyelemelterelések.
*
Van, hogy a kazán rendszerébe vízkő kerül. Ez kicsit több, mint az oxidációs trutyi, ezek kicsi kődarabok, amik nagyon gyorsan belülről szétverik a rendszert.
Ilyenek a traumatikus élmények. Minél korábbiak életkorban, annál kevesebb énvédelme volt a személynek, és annál jobban kihatnak a mindennapi életére.
Néha megdöbbentő, amikor okos, érett felnőtt emberek azt gondolják, hogy a korábbi traumáik azok csak úgy huss, elrepülnek, ha lezárják őket és nem gondolnak rájuk. De nem ezt teszik, hanem ott állnak az árnyékban és erősen befolyásolják a viselkedést, és ő maga észre sem veszi.
Ez egy aggasztó út, mert nemcsak a személy munkahelyi viselkedésére vagy párkapcsolatára hat ki, hanem legsúlyosabban más életére, a saját gyereke sorsára.
*
Van, hogy a meleg kazánba hirtelen beengedik feltöltéskor a hideg vizet és a kazán megreped. Esetleg nem azonnal, hanem több ilyen alkalom után.
Ilyen, amikor nagyon súlyos élethelyzetek egymás után gyorsan bekövetkeznek. Válás, hosszas állástalanság, váratlan haláleset, krónikus betegség, stb.
A lelki immunrendszer csak egy pontig bír segíteni. Ha túl sok minden éri, egy idő után nem tud megbirkózni mindezzel.
Mit lehet tenni?
Az első dolog az, hogy megértsük, a pszichés jólléttel ugyanúgy szükséges foglalkozni, mint a testi egészséggel. De minimum annyira, mint egy műszaki eszközzel. Valahol bizarr, hogy egy kazánnak vagy egy autónak több figyelem jut, mint a léleknek, noha a tárgyak cserélhetők, míg a lélek nem. Ebből csak egy van és egész életútra kell.
A másik dolog, hogy nem a súlyos bajnál kellene elkezdeni kapkodni, hanem még mielőtt elmélyülnének a problémák.
Aki idejében önismereti csoportba jár, az képes rájönni a saját működési módjára, képes észrevenni, ha valamivel foglalkozni kell. Minél idősebb valaki, annál merevebbek lesznek a lelki struktúrák.
Jó, jó, de nincs rá pénz…
Ez egy visszatérő érv, és tényleg van idehaza olyan család, ahol a hó végi étel is gond.
De a legtöbbeknél nem ez az igazi probléma. Ha megnézzük közelebbről, a különböző elkerülő utak gyakran komolyabb összegekbe kerülnek.
Amikor egy személy pszichésen feszültség alatt áll, akkor valahogy meg akar könnyebbülni. Pótcselekvésbe kezd, ami szintén nem olcsó mulatság.
Mennyibe kerül a dohányzás egy hónapban? Vagy az ivás? Vagy a vásárlási láz?
De mibe kerül a csökkent munkavégzési képesség a kiégés, vagy a depresszív érzések miatt? Vagy a betegszabadságok a testi tünetek miatt? Netán az állás elvesztése?
Ezek ugyanúgy költségek, csak éppen nem tudatosulnak.
Szintén nem gondolunk bele, hogy a belépőszinten lévő önismereti csoportok havi szinten jóval olcsóbbak, mint a szakpszichológusok, vagy még később a pszichiáterek óradíjai.
Az sincs benne a köztudatban, hogy a helyzet gyakran romlik. Ami húszévesen még kisebb szorongás és életvezetési zavar, az középkorúan súlyos, akár csak gyógyszerrel megoldható problémává válhat.
Ne feledd, egy életed van… Rajtad múlik, hogyan töltöd.